„A francia esszéíró, Michel de Montaigne egyszer azt mondta: "Úgy vélem nagyobb barbárság élve felfalni egy embert, mint holtan" - Mily bölcsesség…
A befolyásolható gyereknek azt tanítják, hogy a világban vannak jó fiúk és rossz fiúk. Mindig jobban csíptem a rossz fiúkat. A Sebhelyesarcú vagányabb, mint Superman. A romlottság pszichológiája vonzóbb volt manicheus képzeletemnek, mint a jóindulat portréja. Igazság szerint a jó és a rossz nem is annyira abszolút…”
Nobel son (Váltság-Nobel-díj - Barkley Michaelson)
Frissítések : The Walking Dead fanfic: Aelan Greenleaf: Life; a novellát én magam fordítottam... :)))
The Walking Dead fanfic: Aelan Greenleaf: Life; a novellát én magam fordítottam... :)))
Évi 2012.01.01. 12:50
Daryl/Carol lázban égek, mióta levetítették az utolsó hozzáférhető The Walking Dead epizódot. Gyorsan készítettem két videót, gyűjtögettem a képeket és elmélkedtem, miféle fanfiction-t írhatnék a dologgal kapcsolatban.
Aztán arra jutottam, hogy olyan párosokról írok inkább, akikről több infóm van, és ekképpen az új kedvenceimmel várok még legalább fél évadot. Azonban a trumblin találtam egy bejegyzést, amelybe az egyik tag a kedvenc Carol/Daryl ficeit gyűjtötte össze, és én elvesztem.
Megnyitottam azt a törit, amelyiket a legjobban favorizálta az illető, és elkezdtem fordítani. Ennek eredményét olvashatjátok alább.
Bocsi, de nem bírtam ki, hogy ne "Évisítsem" a projektet - gondolom, ezt majd érzékelitek.
A szöveghez pakolom még a legutóbbi Carol/Daryl videómat is, hátha tetszik nektek... ;) Sok cupp! Évi
Fordította: Répási Éva - Élet
The Walking Dead Carol Peletier/Daryl Dixon
***
Daryl napok óta Carol ágyában aludt.
Egyhuzamban tizennégy estét töltött el a nővel. Mindig az éjszaka közepén jött, ahogy egy titkos látogatóhoz illik. Soha nem érkezett ugyanabban az időben; bizonyos estéken csupán néhány percet késett, máskor viszont világosodott az ég alja, mire feltűnt. De mindez nem számított. A jelenléte segített a Carolnak, hogy el tudjon aludni anélkül, hogy árnyai kísértették volna. Úgy nyomta el a buzgóság, hogy nem kellett ismét átélnie, miként űzi a csoszogó alak egyre távolabb az ő kicsikéjét.
A férfi mellett tudott aludni, végre biztonságban érezhette magát.
A nő imádott aludni. Most már az álmok jelentették a nap csúcspontját. Az idő megállt, s így az asszony újraélhette élete legszebb pillanatait.
Egyik éjjel kislánya első szülinapján volt megint, látta a tortát és a gyertyákat, s ő minden szeretetét beleadva énekelte a ’Boldog szülinapot!’ című buta kis dalt.
Egy másik éjszakán sétára indult kamaszodó lányával, és csak beszélgettek vég nélkül. Boldogan csacsogtak életről, fiúkról és az iskoláról anélkül, hogy foglalkozniuk kellett volna a járkálókkal, a halállal és a fojtogató fájdalommal.
Már csak az álmai tartották életben Carolt.
De ezen az éjszakán nem tudott elaludni. Csak feküdt hideg izzadságban, miközben alig volt képes lélegezni; gombóc volt a torkában. Egy fájdalmas kiáltás akadt el a hangszálain. Végül felült az ágyán, ösztönösen nyújtózkodott; igyekezett elűzni a névtelen félelmet, amely hatalmába kerítette.
Valami a nő karjának ütközött. Megpróbálta gyorsan elűzni a kéretlen valamit, de aztán eszébe jutott, hogy Daryl mellette van; egy finom érintéssel hozta Carol tudomására, hogy nem kell félnie. Egy része azonban csak nehezen engedett, azonban végül sikerült meggyőznie magát, hogy sokkal jobb így, a férfi biztonságot nyújtó ölelésében. Apró mosoly jelent meg az arcán, mikor eszébe jutott, hogy mennyire emberivé tették a Darylt az elmúlt hetek eseményei.
- Jól vagy? – dörmögte fél álomban a férfi. A nő bólintott. Még mindig képtelen volt szavakba önteni a gondolatait. Perceken keresztül csak a saját lélegzetére figyelt (be, majd ki… be, eztán ismét ki) és próbálta meggyőzni magát arról, hogy jól van. Minden teljesen rendben van.
De nem… nem teljesen… egy fenét van jól! Sophia elment, ellopták a szerencsétlen lelkek, amelyek démonná váltak egy harapás nyomán. Démonok, amelyek lakomát ülnek a nyers hús felett, akik nem emlékeznek már, hogy hogyan kell szeretni, remélni, vagy álmodni… A nő visszafojtotta feltörni készülő zokogását, de azt nem akadályozhatta meg, hogy az emlékek fel ne tépjék a varrt gyönge szívéről. Rázta a hideg, így visszafeküdt párnáira. Kényszerítette magát, hogy elaludjon; nem akart emlékezni a savként maró fájdalomra.
- Biztos, hogy jól vagy? – a suttogás Carol arca felől érkezett. Kinyitotta a szemét, s a férfi alakja lassan kirajzolódott a félhomályban. Társa őt figyelte, aggodalom csillant a szemeiben.
- Megvagyok, minden rendben – mondta az asszony, bár maga is csak félig hitte el saját szavait.
Daryl nem válaszolt, csak magához vonta a nőt, és olyan szorosan ölelte, ahogy még soha. Carol lassan lehunyta a szemeit, és azon kezdett el töprengeni, hogy vajon miről álmodhat a férfi…
AJÁNLOM AZ OLDALT
