„A francia esszéíró, Michel de Montaigne egyszer azt mondta: "Úgy vélem nagyobb barbárság élve felfalni egy embert, mint holtan" - Mily bölcsesség…
A befolyásolható gyereknek azt tanítják, hogy a világban vannak jó fiúk és rossz fiúk. Mindig jobban csíptem a rossz fiúkat. A Sebhelyesarcú vagányabb, mint Superman. A romlottság pszichológiája vonzóbb volt manicheus képzeletemnek, mint a jóindulat portréja. Igazság szerint a jó és a rossz nem is annyira abszolút…”
Nobel son (Váltság-Nobel-díj - Barkley Michaelson)
Réges-régen
Valaki azt suttogta a legnagyobb sötétségben
Csináld, repülj, szárnyalj magasra
Tollaidon olvadjon meg a nap jege;
Utazz égi bárkákon
Légy szabad, s harsogd a mennyei lankákon:
Béke van!
Most fázom
Elapadtak a szavak, rémes minden álom.
Kezek húznak le a földre
Sár tapadt meg a combomon.
Égnek az ujjaim: a pokol tüze perzsel, pedig még itt vagyok.
Térden állok és remélni próbálok-
Kaparom a kemény földet:
Véres körmöm alatt kukacok.
Elmegyek
Itt hagyom élve-rothadó porhüvelyem
Fölébe kerekedem a gondnak és csak szállok-
Hamis szárnyakon messzire jutok.
A nap sugarai szíven szúrnak, hazudom, hogy ott vagyok.
Egyre magasabbra török, lentről nézem önmagam:
Farkasszemünk ütközik.
Már nem szól ki hang a sötétből…
Halkan kiáltom fel: Álomvárad összedől!