Laurie Halse Anderson munkássága mellett nem szabadna csak úgy elmenni. A legtöbb ifjúsági kiadvány nélkül valóban felnő a gyerek, talán még nyomai sem maradnak az irodalmi érintetlenségnek. Azonban vannak témák, olyan kényes ügyek, amelyeken soha nem fog elgondolkozni az embercsemete, ha folyton csak ostoba tévéműsorokat néz és butus számítógépes játékokat nyomkod. Vannak témák, amelyekről még a lelkiismeretes, felkészült szülők sem tudnak úgy beszélni, hogy a lényeg behatoljon fiókájuk bőre alá.

Itt jön a képbe a művészet, az irodalom. Egy olyan fórum, amely képes úgy tárgyalni egy problémát, hogy azt magáénak tekinthesse az ifjonc.
Anderson pedig tökéletesen megértette a feladatát, s ami még ennél is fontosabb, hogy szívén viseli a fiatalok sorsát. Ő nem csak szórakoztatni kívánja a serdülő kölyköket, hanem tanítani akarja őket a saját eszközeivel. Egy szelet életet lop be minden olvasója szívébe, miközben tükröt tart: ez a szörnyűség bizony veled is megtörténhet. Azt suttogja a sorok között, hogy „barátom, nem ígérhetem, hogy a te életed csupa boldogság és fényűzés lesz, de ha egyszer belezúgtál a gödörbe, én majd szavaimmal megpróbállak kivezérelni onnan…”

a folytatásért katt IDE!