8. fejezet

Évi  2009.06.21. 10:25

A dupla bájitaltan Ginny nélkül kétségtelenül gördülékenyebben zajlott. Piton hálás volt McGalagonynak, de az idegen lány zavarta. Nem szerette ismeretlenekre bízni a kislányát.

Óra után az igazgatói iroda felé vette az útját, biztos volt benne, hogy Minerva tudja, hova vitte Selena, Ginny-t. A tanárnőtől megtudta, hogy a kislány Selena szobájában van, amelyet a griffendél toronyhoz vezető folyosón találhat meg. A pontos eligazítást követően Piton nem késlekedett jobbnak látta, ha azon nyomban Ginevráért siet. McGalagonyon még látszott, hogy lenne mondanivalója Perselus számára, de a férfi sebesen elviharzott, nem volt kedve fecsegni.

A kopogtatásra magától kinyílt Trelawney ajtaja. Belépett, s azonnal meglátta kislányát és a fiatal lányt, aki vigyázott rá. A kicsi a földön feküdt egy pokrócon, körülötte különféle varázsjátékok hevertek. A fiatal nő elmélyülten figyelte az aprócska gyermek ügyködéseit. Egy ízben felkacagott, mikor Ginny egy repkedő labdát próbált elcsípni a levegőben. Pitonnak ettől valamiért apró pillangók kezdtek el mocorogni a gyomrában... Ő csak állt, és Selena észre sem vette, annyira figyelt az ő kicsi Ginnyjére. Nem is látta meg először, milyen szép ez a lány. Hosszú, fekete haja van, hajdan talán nagynénjének is hasonló lehetett. Nagy kék szemei, és fitos orra is ellenállhatatlan volt. Alakja vékony, bár nem túlságosan, minden porcikája nőiességet sugárzott. Pitont percekre elbűvölte, majd aztán hirtelen eltűntek zsigereiből a lepkék. Helyükre tehetetlen düh és gyűlöltet költözött.

Fájt ez az érzés, hogy nem Hermione az, aki most Ginnyvel játszik... Utálta ezt a fiatal nőt, mert ő még élt, és előtte állt az élet, de legjobban azért gyűlölte, mert Piton érezte, hogy őt is meg tudná szeretni…

- Miss Trelawney, ha megbocsát, most elvinném a kislányomat. – Lány megijedt a férfi hangjától, így azon nyomban felállt, és szinte vigyázzba vágta magát.

- Piton professzor! Észre sem vettem, amikor…

- Nem kopogtattam, elnézést. De ha most nem haragszik... – Ezzel felkapta Ginny-t és pár másodperccel később már a pincelépcsőkön lépdelt lefelé.

Mielőtt még kirohant volna Selena szobájából, odadörmögött a lánynak egy „köszönömöt”; csupán ennyit volt képes kipréselni magából a tanár.

 

Másnap reggel Piton McGalagony kopogtatására ébredt.

- Jó reggelt Minerva, remélem, nem derül ki, hogy lesz még egy gyermekem. Ezúttal mindenben ártatlan vagyok – élcelődött a bájitaltanár.

- Jó reggelt, professzor! Abban nem teljesen értünk egyet, hogy ön mindenben ártatlan lenne, de annak örülök, hogy kezdi visszanyerni a humorát, még ha az oly fanyar is.

- Ha azért jött, hogy megint a viselkedésemről csevegjünk…

- Jól mondja, azért jöttem. Kivételesen most Selenáról van szó.

- A kis védencéről? Nem csináltam vele semmit – húzta el a száját Piton.

- Még hogy nem csinált?! Ez a lány volt olyan kedves és elvállalta, hogy vigyáz Ginnyre, maga pedig két szót sem szólt hozzá!

- Megköszöntem a felvigyázást. Nem? Mit kellett volna még tennem?! Meséltem volna vicceket annak a lánynak?

- Mondjuk. De az is elég lett volna, ha legalább egy kicsit emberibben bánt volna vele! Az a szegény kislány azóta sem tudott napirendre térni a dolog felett!

- Minerva. Tudja jól, hogy én senkivel nem kivételezek, minden diákom ugyanolyan elbánásban részesül…

- Ez az! A diákjai! De Selena nem a diákja! Selena gyakornok nálunk! Átváltoztatástant fog tanítani…

- Áhh, szóval gyakornok, értem. Vajon mit tanácsol, hogyan viselkedjem vele?

- Csak hallgasson a szívére Perselus… Főleg mert… - McGalagony hirtelen zavarba jött, s képtelen volt befejezni mondatát.

- Igen, igazgatónő? – Piton gúnyosan felhúzta szemöldökét.

- Főleg mert Selena… Szóval Selenának épp az esete lenne, ha kedvesebb volna…

- Tessék? Bocsásson meg Minerva, de mi maga, kerítőnő?

- Nem. Csak úgy éreztem, tudnia kell egy-két fontos dolgot. És talán el tudná felejteni Hermionét, ha…

- Ha? Mondhatom… Nem találok szavakat Minerva. Tudom, mit akar... Megszabadulni tőlem és a bajaimtól. De higgye el, többé nem okozok gondot! Nincs szükségem a pártfogására! S ami a kis Trelawney-t illeti, nem kell se szerető, se anya a lányomnak. Aki volt, az meghalt és nem lehet pótolni!

- Perselus, maga félreért, én nem mondtam…

- Nem mondta, csak utalt rá! És ráadásul a nyakamba akarja varrni ezt a Selenát is. Pedig ez a lány jóformán még gyerek!

- Elég volt professzor, nem vitázom magával! Azt tesz, amit csak jónak lát! Azonban azt még hadd jegyezzem meg, hogy Selena idősebb, mint a gyermeke édesanyja lenne most! Jó napot! – S ezzel McGalagony dühösen elhagyta Piton lakosztályát.

 

Perselus dúlva-fúlva érkezett meg a pinceterembe Ginny-vel a karján, majd beterelte a hollóhátas-hugrabugos diákokat egy „befelé”- vel. A csoportra vetett egy figyelmeztető pillantást, majd elkezdte felírni az aznapi feladatott a táblára, miközben kislánya a hajával játszott.

A háta mögül hirtelen támadt zsivajt hallott, s így gyorsan megfordult, hogy még idejében elfojtsa a semmiből támadt káoszt. Azonban a szava elakadt, mikor a terem ajtajában megpillantotta Selena Trelawney-t. A lány nem nézett sehová, fejét felszegve, tekintetét határozottan előre szegezve lépdelt a tanári asztal felé. Csak Piton előtt állt meg.

- Jó reggelt professzor! … Öhm… Ginny-ért jöttem. A mai elfoglaltságom sem akadályoz abban, hogy vigyázzak a kicsire… és… - Piton összeszűkült szemmel fürkészte a lány arcát.

- Szóval, ha nem bánja… - A professzor a fiatal nő kezébe adta a babát.

- Egy percre se tévessze szem elől! – A tanár hidegen fixírozta Selenát, miközben az a lehető leggyorsabban távozott.

A két háznak még új volt ez a látvány, s a fiatal Trelawney-t is kevésbé ismerték, mint griffendéles társaik, így nagy zsivaj támadt.

- Mit képzelnek magukról! Ez nem az állatkert, eltévesztették a bejáratot! Még egy hang, s az egész bagázs egy hónapig járhat hozzám büntetőmunkára! – sziszegte Piton. A fenyegetés persze azonnal hatott, az óra hátralevő részében, egy leeső gombostű hangját is minden gond nélkül be lehetett volna azonosítani…

 

Perselus már előre gyűlölte a percet, mikor újra ott kell majd állnia Trelawney ajtajában. Látni sem akarta a lányt, nemhogy beszélni vele. Azonban amint véget ért a dupla óra, minden lelkierejét összeszedve elindult felfelé a lépcsőn, egyenesen Selena szobája felé. Azonban még mielőtt elérte volna az ajtót, hirtelen apró tűzijáték jelent meg a szeme előtt, amelyet lehalkított trombitaszó kísért. A rövid parádé után, egy rivalló-szerű boríték jelent meg, mely ezüstös ködből bontakozott ki.

A boríték elegánsan kinyílt, s szájat formált magából. A hang McGalagonyé volt.

 

Piton fintorogva nyugtázta magában a giccses bejelentést. Mintegy tudomást se véve az előbb történtekről, haladt tovább a folyosókon. Pár perccel később már ott állt Trelawney küszöbén. Ezúttal úgy érezte jobb lesz, ha kopogtat. Selena szinte azonnal ajtót nyitott.

- Áhh, professzor! Fáradjon beljebb, Ginny épp elszunyókált – invitálta magabiztosan a lány, Perselust.

- Öhm, nem akarom feltartani, vinném is Ginevrát… - próbált kitérni Piton.

- A kicsi most alszik, s míg felébred, beszélgethetnénk, meg ihatnánk egy teát. Mit szól? – Trelawney meglepte Pitont. A délelőtti fellépése után mindent várt volna a lánytól, csak ezt nem. Éppen ezért bólintott egyet, s belépett az ajtón.

Most jobban szemügyre vehette az aprócska magánlakosztályt. A szoba ugyanolyan nőiesnek tetszett, mint gazdája. Finom szőnyegek fedték a padlót, az ágynemű hívogatóan lágynak tűnt, s mindent bevont egyfajta barackszínű derengés. Pitonnak nem volt nehéz kitalálnia, melyik a lány kedvenc színe.

Selena egy kényelmes fotelt ajánlott Piton figyelmébe, azonban a férfi inkább állva maradt. Trelawney könyvespolca előtt nézelődött, míg a lány elkészítette a teát. Eközben Ginny békésen aludt a szoba közepére varázsolt bölcsőben.

- Professzor? – Pár perccel később Selena két nagy teás csészével a kezében lépett be a szobába.

- Köszönöm. – Vette át a teát a tanár.

Kínos csend következett, Piton makacsul hallgatott, s szemei időközben ismét a polcon fekvő könyvek gerincét pásztázták.

- Jön holnap este a bálba, Piton professzor? Gondolom, hallotta már a felhívást… - próbálkozott a lány.

- Talán megyek. Még nem döntöttem – válaszolt kurtán a bájitaltan tanár. Miközben beszélt, egy érdekesnek tűnő könyv felé nyúlt. Selena zavarában Ginny-t kezdte el nézni, újabb kérdésen törve a fejét.

- Mit szólna, ha… Professzor azt ne! - De már késő volt. Pitont egy egész madár raj lepte el. A nyitott könyvből egy nagy csapat galamb repült egyenesen a professzor felé. Perselus elvesztette az egyensúlyát. Selena gyorsan odaugrott, s becsukta a földre zuhant könyvet. Ezzel a madár inváziónak vége is lett, s a már kiszabadult állatok kirepültek a lány résnyire nyitott ablakán.

Piton csak feküdt a földön, alig kapott levegőt.

- Mi volt ez? – Csak ennyit bírt kinyögni.

- Hát, galambok… - felelte bizonytalanul a fiatal nő, miközben Piton mellé térdelt. A tanár ebben a hangsúlyban Hermionét érezte újraéledni. A szíve kihagyott egy pillanatra.

- Jöjjön professzor. – A lány a tanár karjánál fogva segített neki felállni. Piton továbbra is kissé kába volt. Ahogy felállt, Selena túl közel került hozzá. Így megláthatta azt a különleges tüzet a lány szemeiben. Perselus érezte, ahogy a szíve mind hevesebben vert. Ahogy elmerült a lány perzselő tekintetében, hirtelen szédülni kezdett.

Selena egy őrült pillanatban szájon csókolta a tanárt. Ez újra magához térítette a professzort. A teste lángolt, az érzései kavarogtak, de egyben biztos volt. Gyűlöli ezt a boszorkány. Jobban, mint bárkit az életben.

Így egy hirtelen mozdulattal a kőfalhoz szorította Selenát, visszacsókolt szenvedélyesen, majd így szólt:

- Megdughatlak, mert nagyon vágyom rád. De ne számíts tőlem többre. – Piton hangja kegyetlenül, és jéghidegen csengett. Selena addigi hevessége eltűnt, szemébe félelem költözött, testébe pedig fagyosság.

- Tessék? Én azt hittem, hogy…

- Mit hittél? Mi? Az én lelkem halott. Én legfeljebb gyűlölni tudok. – Egyre erősebben szorította Piton a lányt.

- Kérem, professzor, engedjen el! – könyörgött most már Selena.

- Mi az, kislány? Elég gyorsan meggondoltad magad… - Trelawney egy hirtelen mozdulattal kiszabadította magát Piton karjaiból.

- Megkérem, hogy távozzon! – szólt rá pihegve Selena a tanárra. Piton egy ideig csak állt, megpróbálta átérezni, mi zajlik most a lány lelkében. A fiatal nő azonban továbbra sem mozdult, így Piton cselekedett. Szó nélkül odalépett a kiságyhoz, kivette belőle Ginny-t, s mint egy szellem kisuhant a bejárati ajtón.

Nem érdekelte Perselust, hogy mindezzel Selena életének legrosszabb éjszakáját segítette elő.